Örömtanya öregeknek – miért ne? – Riport a békásmegyeri Gaudiopolis szeretetházról

Gaudiopolis: az öröm városa. Erről a szóról sokaknak Sztehlo Gábor evangélikus lelkész gyermekmentő szolgálata juthat eszébe: ő volt az, aki a második világháború alatt több száz zsidó gyermek bújtatását és ellátását szervezte meg a kiüresedett budai villákban, majd a háború után létrehozta a Pax gyermekotthont, ahová az árván vagy otthontalanul maradt, megmentett zsidó gyermekek mellett bármilyen társadalmi és politikai réteg rászoruló, menekülő gyermekeit befogadta. Az itt lakó kamasz fiúkkal együtt alapította meg a Gaudioplis – az öröm városa – nevű gyermekköztársaságot, ahol – egy diktatórikus rendszer kezdetén – modellezték a demokráciát: maguk választották az elnökét, alelnökeit és tisztségviselőit is.  

Példák és példaképek

Egy Sztehlo Gábor nevéhez kötődő, gyermekek által működtetett rendszerre utaló kifejezés okán felmerül a kérdés: miért éppen a gyermekek városának nevét adták az idősek otthonának?

„Az időskor a második gyermekkor, igazán azonban az idősek éppoly kiszolgáltatottak, mint a gyerekek. Sőt, annyiban rosszabb a helyzetük, hogy tőlük már senki sem vár semmit – mondja Donáth László alapító-lelkész, majd hozzáteszi: „Sztehlo Gábor embermentő magatartása az a példa, amit követni akarunk, hogy egy minden ember számára nyitott, bárkit befogadó intézményt hozzunk létre. Az ő munkája példa lehet arra is, hogy az elesettek, üldözöttek vagy éppen csak kirekesztettek javán való fáradozást mindig a botrány lehetősége keretezi, ezt el kell tudni hordozni. De nem lehet az embereket magukra hagyni. Ma Magyarországon idős embernek lenni többnyire társadalmi kirekesztettséget és magányt jelent, ezért kötelességünk velük foglalkozni.”

A szellemiség tehát Sztehlo Gábortól, a szeretetház konkrét lehetősége viszont a nemrég elhunyt Gadó Páltól, a Siló alapítójától származik, aki élete alkonyán néhány hétig lakott is a Gaudiopolisban. Ő alapította Piliscsabán azt a mozgássérült otthont és munkahelyet, amely a méltóságra és az önállóságra alapozott azáltal, hogy nem csupán lakhatást, de munkalehetőséget is biztosított az ott élő mozgássérülteknek – és nem csak az ott élőknek.  

„A Siló példája nyomán vetődik fel, hogy valami ilyesmit  kellene itt is csinálni. A régi gyülekezeti épület semmire sem volt jó, onnan el kellett jönni. Abban biztosak voltunk, hogy csak olyan templomot építünk, ami mellett lesz valamilyen szociális, oktatási vagy egészségügyi, de mindenképpen a társadalom nagyobb részét elérő, közjót szolgáló intézmény, amilyenben Gadó Pál is gondolkodott” – meséli Donáth László.

A Gaudiopolis szeretetház 2009. április elsején nyitotta meg kapuit, akkor nyolc ember beköltözésével. Az épület terveit Pazár Béla építész és Magyari Éva belsőépítész, az 1999-2000 között elkészült templom és gyülekezeti központ tervezői készítették, az intézmény stílusában és funkciójában is láthatóan kapcsolódik a gyülekezeti épületekhez.

http://www.evangelikus.hu/kotoszo-gaudiopolis